Nő az anyaság mögött

Pár nap múlva eljön a nap újra, amikor gyertyafénybe burkolózunk. Meggyújtunk egy-egy gyertyát, és emlékek után kutatunk. Talán mindenkinek van egy gyertyája, aminek tisztább a fénye. Aminek melegebb a lángja. Amin nem fog az idő. Ami nem alszik ki soha. Nekem is van. Amikor ez a gyertya ég, még közelebb kerülök hozzá. És ő is hozzám. A gyertyafény szelíd ezüstfonállal köt össze… Tovább »

Honnan jöttem   Földről, égből Hegycsúcsról vagy Folyómélyről Fű alatti kis gyökérből   Messzi tájról Közel helyről Anyaméhből Apámszívből   Belülről ki Kívülről be Egyenesen Megkerülve   Puhaságra Kemény kőre Későn-e vagy Jó előre   Hívogattak Parancsoltak Akartam vagy Nem akartak   Először vagy Sokadjára Na mégegyszer Utoljára   Jókedvvel vagy Kedvem nélkül Megbékélek-e Majd… Tovább »

Ki vagyok én? És mintha az eget a földdel összekötő esőcsatornán keresztül valaki dézsából rámöntötte volna a válaszokat. Fogtam az esernyőm és összegyűjtöttem. Én vagyok a nő, az első, az anya, a banya, a gyermek, az álmodó a mindent átható a barát, a nevető a sokakat szerető  társ a hűségben meztelen a hőségben a csillogás a… Tovább »

Lehetséges ez? Mármint, hogy anyából újra nővé váljunk? Hogy a női részünk felülkerekedjen az anyaságunkon? Talán. De ez a nő már nem lesz ugyanaz, mint aki elindult az úton. Az anyaság sokat változtat nőiségünkön. Finomabbá tesz. Érzékenyebbé. Azzal, hogy anya lettél,  részesévé váltál egy életnek, amely belőled fakadt. Testedben hordoztál, életet adtál, tápláltál. Megtanultál szíved mélyéből, önzetlenül,… Tovább »

Kevesebb lett a szemetünk itthon. Míg eddig a kukanap előtt szinte bele kellett taposni az utolsó zsákot a konténerbe, most lazán elfért, a kukatető könnyedén, megkönnyebbülten csukódott be felette. Semmi egyéb nem történt, minthogy megválogatom az élelmiszereket, termékeket, amiket nap mint nap vásárolok. Kevesebbet, de jobb minőségűt viszek haza, nem pakolom tele a kosaram háromféle… Tovább »

A hétvégén elkészült az új kapunk. A régi már nem volt használható. Ha hideg volt azért, ha meleg volt, azért, ha esett az eső, azért. Mindig talált magának valami kifogást, amiért nem működött. Semmi sem volt jó neki. A zárja már régen elromlott, a kilincs is kijárt, sok bosszúságot okozva annak, aki besetalt volna az… Tovább »

Van ilyen? Mármint van valaki, aki ismeri önmagát? Vagy csak van egy kialakult képünk önmagunkról, ami talán hasonlít ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólunk? Aztán,  ha rossz napunk van, jön az érzés kiabálva, hogy minket senki sem ért meg! Persze, mert igazán senkinek sem hagyjuk, hogy megismerjen. Hogyan is ismerhetne bárki, ha még saját magunk… Tovább »

A napokban kezembe került egy könyv. Csöndsarok a címe. Először ez fogott meg benne. Ilyen sokatmondó, lélekbemarkoló cím nem sok akad. Legalábbis nekem, a mostani útkereső mivoltomban. Aztán megnéztem jobban a képet. A padlón a hátán fekvő nőt ábrázol, kezei feje fölött összekulcsolva, lábai hasához felhúzva összeölelkezve. Harmónia, csend,  nyugalom. És akkor elkezdtem irigyelni ezt az… Tovább »

  Kezdetben naplóírást terveztem. Azt tudtam, hogy ki kell írnom magamból azokat az újfajta érzéseket, amik mostanában foglalkoztatnak. Nekem az írás segít feldolgozni, megérteni. Hogy lett belőle blog? Útkereső vagyok. Sokáig nem foglalkoztam azzal, hogy tudatosan haladjak valami felé, ami végül a célt jelentheti az életemben. Belekaptam ebbe-abba, de valahogy egyiket sem éreztem, hogy az… Tovább »