Csöndsarok

A napokban kezembe került egy könyv. Csöndsarok a címe. Először ez fogott meg benne. Ilyen sokatmondó, lélekbemarkoló cím nem sok akad. Legalábbis nekem, a mostani útkereső mivoltomban. Aztán megnéztem jobban a képet. A padlón a hátán fekvő nőt ábrázol, kezei feje fölött összekulcsolva, lábai hasához felhúzva összeölelkezve. Harmónia, csend,  nyugalom. És akkor elkezdtem irigyelni ezt az alakot. Azért, amiért képes megteremteni egy helyet magának, ahol összegubancolódhat, ahol összerendezheti testét egy ilyen pozícióba. Hogy van annyira rugalmas, hogy a teste erre képes. Hogy tud egyedül lenni és megteremteni magának azt a kis időt, ami szükséges ahhoz, hogy elmélyüljön. Hogy pont arra képes, amire nekem is szükségem lenne. Aztán persze jöttek a kifogások, hogy ugyan hol és mikor és miként? A házban erre nincs hely, teljesen belaktuk. Amint a hátamra feküdnék, menten ott teremne kettő gyermek, de egy biztosan és vele kéne összegubancolódnom, nem magammal. Szóval jöttek a kifogások, elbújtam ismét az anyaságom mögé. De nem adtam fel! És arra a megdöbbentő tényre jöttem rá, hogy én is meg tudom valósítani, létre tudom hozni a saját csöndsarkomat! Nem kellenek hozzá ölelkező lábak és kezek, nem kell hozzá külön szoba. Talán még csönd sem kell hozzá. Belül is meg lehet élni ezt az érzést. Leültem egy percre és nem érdekelt, hogy a ceruzák a padlón, a a reggeli maradványok még az asztalon. Abban a pillanatban, mikor elhatároztam, hogy igenis megvalósítom a saját kis csöndsarkomat, semmi sem volt fontos. Csak én. Ritka pillanat, magam is megdöbbentem azon a nyugalmi állapoton, ami hirtelen elöntött. És akkor már nem volt megállás. Csak befelé néztem, kutattam, hogy ki is az a valaki, akit éppen nem érdekelnek a körülötte zajló események. És tetszett az a valaki, jó volt vele kapcsoaltba lépni. Az egész nem tartott tovább pár percnél, de annál többet jelentett számomra. Nagy lépés volt ez affelé, hogy igenis meg tudom csinálni, van időm csak magamra figyelni. És ha ez sikerül, nem lehet olyan dolog, ami kifog rajtam!:)

Nekem gondolatban már sikerült összegubancolódnom. És Neked?