Nő az anyaság mögött

Mindig is tudtam a szauna jótékony hatásáról. Szinte minden barátom imádja! Sosem értettem őket. Nagyjából három perc után úgy éreztem megfulladok, ha még egyszer be kell lélegeznem a forró levegőt. Úgyhogy feladtam.  Aztán a stúdióban, ahova járok, bekerült egy napsugárszauna. A hatását tekintve gondolom ugyanaz, viszont a fejem itt kint maradhat, friss levegőt lélegezhetek be…. Tovább »

Emlékszem, mikor első alkalommal álltunk a ct várójában. Megvolt a vizsgálat, amire el sem akartam jönni. Úgyis minden rendben van. Csak időhúzás az egész. Mehetnénk már haza. Volt ott egy kisfiú,  5 év körüli talán. Mozgása és beszéde is arra utalt, hogy beteg. Kiborult már a várakozástól, tombolt. Anyukája csitítgatta, látszott, hogy nem először járnak… Tovább »

Azt mondják, igazi, mély fájdalom kell ahhoz, hogy igazán közel kerülj Istenhez. Én éreztem őt nagyon közel. Szinte magamban. Mintha belém bújt volna és úgy támasztotta volna meg a lábaimat. Megtartott. Nem hagyott összeomolni. Hogy ő volt-e? Más nem lehetett. Minden halandó vigasza, ereje az enyém volt már. De van, amikor ez kevés.  A mi… Tovább »

A játszóterünkön van egy piros csúszda. Sokan használják nap mint nap. A kicsik csúsznak rajta, homokkal szórják tele, a nagyobbak különféle szerepjáték eszközeként tekintenek rá. A minap sajnos a csúszda elfáradt. Jókora törés jelezte napokon át, hogy nincs kedve tovább játszani. Szomorú látvány volt, mert továbbra is ott volt a hancúrozó gyerekek között, mégsem vett… Tovább »

Vannak harcaim a kamasz lányommal. Nem tagadom. Felveszi a nagylány maszkot, mögüle árad felém a meg nem értettsége. Én pedig magamra akasztom azt a kemény álarcot, ami felfog picit a támadásokból. Ami mögött nem látszódik az a fájdalom, amit egy-egy szavával okoz. Van azonban olyan pillanat, amikor ezek az álarcok semmivé porladnak. Tegnap megéltünk egy… Tovább »

Megint szembejött velem. Valahogy nem tudom kikerülni. Sokadjára akad rám. Nehéz lerázni magamról. Tapad. Kellemetlenül.  Ahhoz képest. Így kezdődik. Ahhoz képest, hány gyereket szültél, jól nézel ki. Ahhoz képest, milyen keveset alszol, nem is vagy olyan nyúzott. Ahhoz képest elég nyugodt vagy. Ahhoz képest egész jól bírod.  Nem akarok ahhoz képest lenni! Csak úgy simán… Tovább »

Kell lennie valaminek, ami örök. Ami akkor sem változik, amikor minden más igen. Valami, ami állandó. Ami kapaszkodót nyújt. Ami stabil. Lehet egy érzés. Egy gondolat. Egy emlék. Egy illat. Egy mosoly.  Kell lennie egy érzésnek, ami helyet teremt. Ahol elbújhatunk. Ahol összegubózhatunk. Ahol nem találnak ránk. Kell lennie egy szónak. Ami erőt ad. Ami felemel…. Tovább »

Az ebédlőasztalnál általában fix helyen ülök. Ahonnan elérem a mosogatót, a fiókot, a törlőkendőt. Innen szemlélem a családot. A beszélgetéseket. A vitákat. Kinek a jobb, kinek a bal oldalát látom. Bevált ez az ülésrend. Megszoktuk. A napokban azonban legkisebb lányunk kitalálta, hogy etetőszék helyett ő is széken fog ülni. Így helyet változtattunk. Én is másik… Tovább »

Pipacsok. Nekem az otthont jelképezik. A valahova tartozást. A jó helyen levést. Pirosságuk számomra az élet szeretetét hordozza. A csakazértis érzést. A küzdelmet. A soha ki nem hunyó tüzet.  Pedig első pillantásra gyengének látszódnak. Selymes, puha szirmaik könnyen sebezhetőek. Azonban gyökerük mélyen a földbe fúródik. Kitartóan, fáradhatatlanul kapaszkodnak a földbe, amiben fogantak. Ami otthont adott… Tovább »

A patikában találkoztam ezzel a számmal. Az előttem álló férfi ennyit adott át a kis ablakon a gyógyszereiért cserébe. Tizenhétezer forintot. Vásárlásból jöttünk éppen. Mi is nagyjából ennyit fizettünk a bolt kasszájánál. Egyheti ételért egy öttagú családnak. Döbbenetes volt. Nem a gyógyszerárak miatt. A rengeteg dobozka miatt, amiket a táskájába pakolt. Dobozonként egy betegség.  Elképzeltem… Tovább »