Nő az anyaság mögött

Vannak harcaim a kamasz lányommal. Nem tagadom. Felveszi a nagylány maszkot, mögüle árad felém a meg nem értettsége. Én pedig magamra akasztom azt a kemény álarcot, ami felfog picit a támadásokból. Ami mögött nem látszódik az a fájdalom, amit egy-egy szavával okoz. Van azonban olyan pillanat, amikor ezek az álarcok semmivé porladnak. Tegnap megéltünk egy… Tovább »

Megint szembejött velem. Valahogy nem tudom kikerülni. Sokadjára akad rám. Nehéz lerázni magamról. Tapad. Kellemetlenül.  Ahhoz képest. Így kezdődik. Ahhoz képest, hány gyereket szültél, jól nézel ki. Ahhoz képest, milyen keveset alszol, nem is vagy olyan nyúzott. Ahhoz képest elég nyugodt vagy. Ahhoz képest egész jól bírod.  Nem akarok ahhoz képest lenni! Csak úgy simán… Tovább »

Kell lennie valaminek, ami örök. Ami akkor sem változik, amikor minden más igen. Valami, ami állandó. Ami kapaszkodót nyújt. Ami stabil. Lehet egy érzés. Egy gondolat. Egy emlék. Egy illat. Egy mosoly.  Kell lennie egy érzésnek, ami helyet teremt. Ahol elbújhatunk. Ahol összegubózhatunk. Ahol nem találnak ránk. Kell lennie egy szónak. Ami erőt ad. Ami felemel…. Tovább »

Az ebédlőasztalnál általában fix helyen ülök. Ahonnan elérem a mosogatót, a fiókot, a törlőkendőt. Innen szemlélem a családot. A beszélgetéseket. A vitákat. Kinek a jobb, kinek a bal oldalát látom. Bevált ez az ülésrend. Megszoktuk. A napokban azonban legkisebb lányunk kitalálta, hogy etetőszék helyett ő is széken fog ülni. Így helyet változtattunk. Én is másik… Tovább »