Nő az anyaság mögött

Pipacsok. Nekem az otthont jelképezik. A valahova tartozást. A jó helyen levést. Pirosságuk számomra az élet szeretetét hordozza. A csakazértis érzést. A küzdelmet. A soha ki nem hunyó tüzet.  Pedig első pillantásra gyengének látszódnak. Selymes, puha szirmaik könnyen sebezhetőek. Azonban gyökerük mélyen a földbe fúródik. Kitartóan, fáradhatatlanul kapaszkodnak a földbe, amiben fogantak. Ami otthont adott… Tovább »

A patikában találkoztam ezzel a számmal. Az előttem álló férfi ennyit adott át a kis ablakon a gyógyszereiért cserébe. Tizenhétezer forintot. Vásárlásból jöttünk éppen. Mi is nagyjából ennyit fizettünk a bolt kasszájánál. Egyheti ételért egy öttagú családnak. Döbbenetes volt. Nem a gyógyszerárak miatt. A rengeteg dobozka miatt, amiket a táskájába pakolt. Dobozonként egy betegség.  Elképzeltem… Tovább »

Belekezdtünk az új évbe. Ilyenkor mindenki csokorba fogja fogadalmait. Hogy mit fog másként tenni. Mit kicsit jobban. És mi az, amit elenged. Én a ragaszkodást. Legalábbis megpróbálom. Mert sokszor túlzásba viszem. Kitalálok valamit, aztán ragaszkodom hozzá. Eluralkodik rajtam. Ő vezet engem, és nem őt. Birtokba vesz. Kisajátít. Aztán jön egy pont, amikor rádöbbenek, hogy nem… Tovább »