Van ilyen? Mármint van valaki, aki ismeri önmagát? Vagy csak van egy kialakult képünk önmagunkról, ami talán hasonlít ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólunk? Aztán, ha rossz napunk van, jön az érzés kiabálva, hogy minket senki sem ért meg! Persze, mert igazán senkinek sem hagyjuk, hogy megismerjen. Hogyan is ismerhetne bárki, ha még saját magunk elől is rejtőzködik a valódi énünk. Nem adja könnyen a barátságát. Aki mélyen bennünk lakik, az igazi, az isteni énünk sokak számára egész életében idegen marad. Nehéz közel kerülni hozzá. Pedig a ki is vagyok valójában kérdésre valahol odabenn lehet a válasz. Belegondoltam, milyen sokszor nézünk tükörbe naponta! Megnézzük, hogyan áll a ruha, tökéletes-e a smink, minden rendben van-e a hajunkkal. És mi a helyzet a szemünkkel? A szemünkbe képesek vagyunk belenézni egy pár percig? Nem csinálni semmit, csak belenézni és kutatni. Ki van ott? Van ott valaki egyáltalán? És mire képes? Több-e annál, mint akit mi ismerünk?
Elkezdtem figyelni magam és a környezetemben lévőket beszélgetések közben. Fura volt, szinte sosem nézünk egymás szemébe. Amig az egyik beszél, a másik tesz-vesz, talán még hátat is fordít, ha éppen arra van dolga. Pakol, rendet rak, gyereket irányít, feltesz egy kávét, készíti az ebédet. Ritka a szemkontaktus. De miért nem nézünk egymás szemébe beszélgetés közben? Szerintem nem azért, mert nem érdekel, mit mond a másik. Érdekel, figyelünk is rá, de valahogy a magunk gondolatai fontosabbak. Rohan a világ, rohanunk mi is, rohannak a gondolatok, rohannak a szavak.
Talán itt kellene elkezdeni a változást. Ha bátran belenéznénk a másik szemébe, mikor hozzánk szól, talán igazán meg is hallanánk, amit mondani szeretne. És ha a mi szemünkbe is belenézne az, akihez beszélünk, talán kicsit beljebb engednénk őt magunkba.
Olyan szerencsés vagyok, hogy van három tiszta szempár idehaza. Az ő szemükbe bele merek már nézni. Látjuk is egymást talán már néha. És ha ők elég bátrak ahhoz, hogy igazán megismerjenek ezáltal, nekem sincs mitől félnem!
Nekem ez az első lépés. És neked?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: