Kevesebb lett a szemetünk itthon. Míg eddig a kukanap előtt szinte bele kellett taposni az utolsó zsákot a konténerbe, most lazán elfért, a kukatető könnyedén, megkönnyebbülten csukódott be felette.
Semmi egyéb nem történt, minthogy megválogatom az élelmiszereket, termékeket, amiket nap mint nap vásárolok. Kevesebbet, de jobb minőségűt viszek haza, nem pakolom tele a kosaram háromféle felvágottal és ötféle sajttal csak azért, mert olcsó. Figyelek arra, hogy mi kerül be a hűtőbe, a kamrába. És rákaptam arra, hogy új dolgokat próbálok ki, kicsit eltérek a megszokottól. Betérek a kis boltokba is, ahol más a kínálat. Kíváncsi voltam, hogy fogadja ezt a család. Érdekes módon, mindannyian jólllakunk így is.
Az út, amelyen most elindltam, szintén tisztításra, letisztulásra vár. Sok rajta az oda nem illő, a kéretlen, a szépen csomagolt, de felesleges, az olcsó. Olyanokat találok rajta, amitől nem lakom jól. Befogadom, majd megy a szemétbe, mert haszontalan, nem visz előbbre. Tartalmasabbakkal, odavalóbbakkal szeretném szegélyezni.
Kíváncsivá tett ez az új tapasztalat. Új ablakot nyitottam a világra. Szóba elegyedek olyasvalakivel, akivel ezelőtt nem volt miért. Beszélgetést kezdeményez velem másvalaki, aki teljesen eltérő világnézetünk miatt eddig nem közeledett felém. Rácsodálkozunk arra, hogy igenis tudunk egymásnak adni. Ő az övéből, én az enyémből.
Elfogadóbb lettem. Befogadóbb a másságra. És figyelmesebb. Talán kezdem látni őket is, akik eddig a megszokás körén kívül álltak. Láthatóbbá váltak számomra. Napról napra jobban érzem, hogy mindenki érdekes, mindenkitől tanulhatok, mindenki adhat valami egyedit. Egy jó szó, egy kedves mosoly, egy mondat, amire éppen szükség van, sokszor a legváratlanabb helyről köszönt ránk. Ha bezárkózunk, ha a megszokottból táplálkozunk, lehet, sosem lesz a miénk. Éhesek maradunk.
Én szeretek jóllakni. És ti?
Kommentek