Emberi mivoltunk velejárója, hogy mindig vágyunk valamire. És általában mindig másra, mint ami a miénk. Mert amink van, az kicsit szürkébbnek, kicsit unalmasabbnak tűnik. Mert mindig lehetne egy kicsivel több, egy kicsivel szebb, egy kicsivel csillogóbb.
Mindenkinek van a környezetében olyasvalaki, akinek kereknek látszik az élete. Vagy legalábbis kerekebbnek, mint a miénk. Egy picivel szebb, egy picivel sikeresebb, egy picivel gazdagabb az övé. De ez a pici nagyon szemet szúr. Mert talán pont abból van neki több, ami belőlünk hiányzik. Amire igazából vágynánk. De ezt sosem vallanánk be.
Mostanában sok ilyen látszólag kerek élettel találkozom. Külső szemlélő számára valóban vonzó lehet az, amit a külvilág számára mutatnak. A szakmai siker, az ismertség. Kialakul róluk egy képünk, beleképzeljük magunkat a helyükbe. Igy kicsit mi is részesei lehetünk a csillogásnak.
Aztán ha egy napon bepillantást nyerünk a kulisszák mögé, ledöbbenünk. Ha egy picike résen át bekukkanthatunk a tökéletesnek tűnő díszlet mögé, szembesülhetünk azzal, hogy mi folyik odabenn. Elcsodálkozunk. Egy semmivel sem kerekebb, semmivel sem csillogóbb élet tárul a szemünk elé. Kemény munka, lemondások, könnyek, nehézségek húzódnak meg a háttérben. Meglátjuk az embert a csillogás mögött. Aki pont olyan, mint mi. Picivel sem több. Aki nap mint nap ugyanazokkal az gondokkal küzd, mint mi. Kérdésekkel kel és fekszik. Hogy vajon jól csinálja-e.
Ekkor szembesülhetünk igazán önmagunkkal, a vágyainkkal. Mert mire is vágytunk mi? A gondokra? Abból nekünk is van elég. A sikerre? Ilyen áron, nem! Akkor mire is?
Szerencsére, néhányan megengedik, hogy beljebb kerüljek. Köszönöm nekik! Mert más szemszögből látom ezáltal a saját életemet is. Ami lehet, hogy néha picit szürkébbnek, picit unalmasabbnak tűnik, de az enyém. Minden, ami benne van, az belőlem és a családomból való. A mi küzdelmeinkből, a mi kitartásunkból, a mi erőnkből épült. És ettől lesz számomra mindenki más életénél értékesebb!
Ti mertek beljebb lépni?
Kommentek