1.0Nő az anyaság mögötthttps://naam.cafeblog.huLégrádi Mónikahttps://naam.cafeblog.hu/author/wmoncsgmail-com/<p>Az ebédlőasztalnál általában fix helyen ülök. Ahonnan elérem a mosogatót, a fiókot, a törlőkendőt. Innen szemlélem a családot. A beszélgetéseket. A vitákat. Kinek a jobb, kinek a bal oldalát látom. Bevált ez az ülésrend. Megszoktuk.</p> <p>A napokban azonban legkisebb lányunk kitalálta, hogy etetőszék helyett ő is széken fog ülni. Így helyet változtattunk.</p> <p>Én is másik helyre kerültem. Fura érzés volt. Maga a konyha is más lett. Kicsit idegen, mintha vendégségben volnék nálunk. Jó volt kicsit kizökkenni a megszokottból. Más szemszögből megélni azt a fél órát, míg a vacsora tart.</p> <p>Nagylányommal szembe kerültem. Történetei így szemből értek. És jobban célba találtak. Meghallottam a szavak mögött a kamaszkor küzdelmes jajveszékelését. Az egyedire törekvést. A különbözni vágyást. Ezáltal reakcióm is más volt. Megértőbb. Cinkosabb.</p> <p>Megláttam középső lánykám belső vívódását. Hogy jó lenne legnagyobbnak lenni. Vagy legkisebbnek. Mert középen lenni harc. A figyelemért. Az elismerésért. Ott ki kell vívni. Mindenáron. </p> <p>Láttam férjem apró rezdüléseit. Ahogy legyűrve fáradtságát vajat ken, kakaót készít. Gyakorlottan ugrik iskolás témáról óvodásra. És nevettet. Széles mosolyt rajzol az asztal köré.</p> <p>És láttam legkisebb lánykánk mindent látó szemében a csillogást. Ahogy élvezi a körülötte zajló élénk perceket. Amiket ő keltett életre. Csupán azzal, hogy önállóságra vágyott. </p> <p>Mi lenne, ha életünk más területén is alkalmunk nyílna megváltoztatni az ülésrendet. Te kivel cserélnél helyet?</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://naam.cafeblog.hu/files/2015/02/image-150x150.jpg150150