1.0Nő az anyaság mögötthttps://naam.cafeblog.huLégrádi Mónikahttps://naam.cafeblog.hu/author/wmoncsgmail-com/<p>A patikában találkoztam ezzel a számmal. Az előttem álló férfi ennyit adott át a kis ablakon a gyógyszereiért cserébe. Tizenhétezer forintot.</p> <p>Vásárlásból jöttünk éppen. Mi is nagyjából ennyit fizettünk a bolt kasszájánál. Egyheti ételért egy öttagú családnak.</p> <p>Döbbenetes volt. Nem a gyógyszerárak miatt. A rengeteg dobozka miatt, amiket a táskájába pakolt. Dobozonként egy betegség. </p> <p>Elképzeltem magam, ahogy a reggeli mellé beveszem a hat-nyolc tablettát. Az ebéd mellé újra. És este megint. Hogy a frissen kapott kis pénzemből a patikában elvesznek tizenhétezer forintot. Amit költhetnék a gyerekekre, egy kis finomságra, egy új ruhára. Bármire.</p> <p>Számtalan kérdés közül a legégetőbb talán, hogy nem jelzett a teste? Amikor még nem betegség volt, csak jel. Nem figyelmeztette, hogy valami nincs rendjén?</p> <p>Testünk sem bírja végletekig a kizsákmányolást. Sokszor becsapjuk. Ha inni kér eszünk. Ha fáradt, még jobban hajtunk. Ha mozogna, lustálkodunk. Aztán elkezd jelezni. Először finoman, apró jelekkel. Változtass! - suttogja. De változni nehéz. Tovább próbálkozik. Egy kis fájdalom itt, egy kis szúrás ott. De még ez sem elég nekünk. Süketek vagyunk, ha szól hozzánk. Aztán jön a betegség. Orvos. Gyógyszertár. Tizenhétezer forint.</p> <p>Mostantól még nyitottabb fülekkel járok. Még jobban figyelek rá. És változtatok, ha kéri. </p> <p>Nem a tizenhétezer forint miatt. A dobozkák miatt.</p> <p> </p>richhttps://naam.cafeblog.hu/files/2015/01/image1-150x150.jpg150150