1.0Nő az anyaság mögötthttps://naam.cafeblog.huLégrádi Mónikahttps://naam.cafeblog.hu/author/wmoncsgmail-com/<p>Ma délelőtt kirepült a papagájunk a kalitkából. Este maradt nyitva a ketrece. Egész este, éjjel és ma reggel is kipróbálhatta volna, hogy mi van a rácsokon túl. De nem tette. Nem ismerte a szabadság érzését. Ezért nem is vágyott rá. Biztonságban élte a mindennapjait. Megvolt mindene, amire szüksége lehet. Finom étel, tiszta lakhely, friss víz, játékok. Nem érezte börtönnek a ketrecet. Szerette ezt a helyet, ami számára a  világot jelentette.</p> <p>Most sem akart erőszakkal kitörni. Nem feszegette a rácsot. Nem akart mindenáron mást. Nem akarta mindenképp a változást. Legalábbis tudatosan nem. Élte a mindennapjait. Mígnem egy napon észrevette, hogy az ajtó nyitva. Mi lehet a rácsokon túl? A szíve gyorsabban kezdett verni. Félt. Nem tudta, mi vár rá. De hívogatta a másik világ. Vett egy nagy levegőt,  elrugaszkodott, és kitárta a szárnyait. Talán még a szemét is becsukta. Szárnyai csattogtak, suhogott a levegő körülötte. Sosem repült még ennyit. Élvezte. Pár percig szabad volt. Minden porcikájában érezte a lehetőség varázsát. Hogy most bármit megtehet. Repülhet még egy kört. Le is szállhat megpihenni. Körülnézhet. Tapasztalhat. Szabadon.</p> <p>Aztán nekirepült az ablaknak. Megütötte magát. Nem értette. Az előbb még boldogan repdeső madár megrémült. A szabadság fájhat? A szabadságban vannak akadályok? Újabb falak? És elkezdett vágyódni a ketrece után. Ahol eleség, friss víz várja. És a színes karikája, amit úgy szeret. Ott nincs egyedül. Vele van a biztonság. Az otthon. De nem tudta, merre induljon. Várt. Lassan múlt az idő ebben az új világban.</p> <p>Sok idő telt el így kétségek között, bizonytalanságban. Aztán két puha kéz körülfogta, és gyengéden visszahelyezte a helyére. Lassan csendesült szívének vad kalapálása. Sokára nyugodott csak meg. Körülnézett. Az etetőtálkája tele ízletes magokkal. Az itatója friss vízzel. A színes karikája a feje fölött várja a játékot. Megvan mindene, amire szüksége lehet. És a kis madarat csendben elöntötte a boldogság. Béke volt újra körülötte. Béke költözött a szívébe is. Mert érezte, hogy bármerre járt is, bármit tett is, van egy hely, ahová visszatérhet. Ahol hazavárják.</p> <p>Te érzed?</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://naam.cafeblog.hu/files/2014/11/image1-150x132.jpg150132